- Той има травма, - чрез обръщане на книга, проговорила Нимфа Игоревна. - Като човек той е цял, а като мислител - умира.
- Но ако мозъкът умира, а човек се счита за мъртъв. Вие ми за душата ми кажете, къде е душата му? В книгата е написано, където душата му? Ние ще извика по факс душата му и ще му като герой от телевизионния сериал.
- Тогава той ще бъде жив мертвец! - възкликна Нимфа Игоревна с кръгли от изненада очи.
- Сега няма да говоря за това. Ние можем в тази книга без детективи? - изискването попита Марина.
- А ние какво трябва да направите? За подправка на всички герои и да се отстранят всички детективи? А ако там присъства кражба сапфири, а след това детектив ще е необходима.
- Ще навлезем в една книга, като графит почистващи душ герои.
На такова предложение на жената само поклати глава.
Бог погледна от небето на Графитовую фею и благословен си за добра кауза:
- Марина, ти ще Графитовой богинята.
Но й се струваше, че част от нея нови сили, отиде си млад човек или го двойнику.
Natalia Petracca
Grafit t"und'er
Marina tiszt'aban volt a telhetetlen term'eszet sz'amtalan v'agyak. Most "o "ult fekete sz'am'it'og'ep Asztal k'iv"ul a fura "otlet, hogyan v'alhat egy Virtu'alis t"und'er. Mi'ert van sz"uks'eg - nem tudom, de azt akartam, hogy az egyetlen, mindenhat'o.
Soha nem volt hatalma az emberek felett, de volt egy feh'er, fekete, "uzleti k'artya f'enyes levelek, amelyen ott 'allt a neve, telefon, Fax, amelyek k"uld"ott l'athat'o sz"ovegek, k'epek. Azt hittem, arr'ol, hogyan lesz egy Virtu'alis t"und'er az eredete a mozdony.
Megvakarta 'all'at vele hajl'itott ujj'at, mintha "o volt az agy az 'allkapcsa, majd elgondolkodva n'ezett a k'ekes 'egen, hol a feh'er felh"ok lebegnek. Semmi sem 'uj a l'athat'aron volt, nem akart "ulni 'eletben egy feh'er felh"o, chat m'eter lakkb"or csizma.
Micsoda k'eptelens'eg jut eszembe! Marina megvakarta a f"ule m"og"ott, mert a f"ul az agy k"ozelebb van, mint az 'alla. Azt'an a k'ez, ment a homloka, az orra, amely az agy soha nem volt. Sz"uks'ege volt esze, hogy egy "otlet: hogyan v'alik egy Grafit istenn"o! Ilyen egyszer"u! Ezen a ponton, csak fizikailag 'erezte, hogy elrabolt'ak a borost'at pedig hozta a mennyezet a szob'aban.
A leveg"o mennyd"org"ott a szavakat:
'En vagyok Isten, vagy semmi!
Marina a f"old"on t'ertem magamhoz. Senki nem volt a szob'aban, senki sem. Ablakok, ajt'ok be voltak z'arva. 'Ugy 'erezte, hogy szomor'u. Esz'ebe jutott a mond'as: ha sok lesz egy kicsit. A l'any megd"orzs"olte a s'er"ult testet.
Azt akarta, hogy a test'et nem 'art al'a a mennyezetr"ol a padl'ora. A test m'ar nem f'aj. S'ohajtott, fel'allt a padl'or'ol, lassan el'erte a sz'eket, de nem "ult rajta. 'Ugy n'ezett ki, vissza a tr'ont, szolg'ak, az 'ujonnan t"und'erek nem volt. A sz'am'it'og'ep k'eperny"ov'ed"o 'atkozva.
Kopogtattak az ajt'on, kiab'alt'ak a nev'et. Valaki meg akarta dugni a kulcsot a z'arban, de az ajt'o be volt csukva a k"uls"o behatol'as. T"und'er neve Marina tartott Kir'alyi csend. F'ajdalmas viszket'es ujjait, 'ugy n'ezett r'ajuk, ujjai n"ott a k"orm"ok, valamint a g"orbe egy kedves spir'al.
A fej'et viszketett, v'allain kezd"od"ott, hogy menjen le egyszer"u sz'al haj. "O lehajolt, hogy a l'aba: a s"ot'et f"urt"ok a k"orme ki'allt a szand'al. Ruh'ak voltak reped'es a varratok, Melle egyre nagyobb a szem'eben.
Marina n'eztem magam a t"uk"orben: a szemei s"ot'etek voltak, rongyos ruha l'ogott egy barna test.
- Ah! Ah! Ah! - Marina s'irt, sz'ive-rending hang.
A m'asik oldalon az ajt'o, az emberek d"uh"osek voltak, azt nyomta meg a f'ab'ol k'esz"ult ajt'o egy"utt "ut"otte ki. Az alkalmazottak, valamint a sportol'ok a tornaterem berontott a szob'aba. A l'atv'any, a t"und'er, leestek a f"oldre el"otte t'erden 'allva, mint ha valaki kopogtatott a l'abukat.
'O, Istenem! - A kik"ot"obe-ki'altotta.
- Kisl'any, te akartad, hogy egy t"und'er? 'Ugy legyen! Megyek nyaralni. 'En nem vagyok rabszolga dolgozni 'evsz'azadok 'ota n'elk"ul hagyni! F'aradt volt. Munka, istenn"o! Isten hangj'at fentr"ol j"ott.
Az emberek a f"old"on fekszik, cs"okkent a f'elelem kezdett kim'aszni a szoba t'erden 'allva. A szem"uk k'oborolt 'ehesen, a Marina 'abra.
- Most meg hov'a m'esz? - k'erdezte Marina egy sz"orny"u hang. - Te leszel az apostolok!
- Hogy mondj'ak azt, hogy a Kir'alyn"o vagy a Grafit - mondta a mindennapok Nimfa Igor, "o is gyorsan fel'ep"ult.
Persze, nem Marina Virtu'alis t"und'er nem hiszem, de az egy'eb c'imek kezdett zuhany tet"ot"ol talpig. 'Erdekes t'eny, de az emberek hallgattam r'a! K'ert egy h'al'oszoba feh'er, fekete cs'ikos. Azt akarta, 'etelek d'isz'itett feh'er, fekete gy"ongy. K'iv'ans'aga hamar teljes"ult azzal, h'aztart'asi alkalmazottak.
A m'asodik napon Marina k"ovetelte, hogy "osszegy"ujti az 'allatok, hogy a fest'ek a b"or sz'ine, a grafit, vagy egy egyszer"u ceruza helyett a feh'er ketrecek. Minden 'arnyalat'u fekete haszn'alt'ak azok, akik obsequiously hitt egy 'uj Szent'ely - a Grafit istenn"o.
